:34:03
hogy útját állják neki.
:34:05
Minden éj a magány
sötét ölelését hozza.
:34:10
A szél gúnyos suttogásában
:34:12
a sötétség visszhangját
hallja.
:34:30
Kínzott elméje nem tudja: vajon
múlt gyozelmek emlékét idézie
:34:35
vagy eljövento balszerencse
hírét sivítja már...
:34:40
vagy tán a sivatag forró lehellete
józanságát orületté forralta.
:34:47
Nem tudja lehuteni
a szomj forró csókját ajkán,
:34:52
sem árnyat lelni
a tuzo nap dühe ellen.
:34:57
Magánya végtelen.
:35:01
Sem áldani, sem átkozni nem
tudja a hatalmat, mi mozgatja,
:35:06
mert nem tudja,
honnan jön az.
:35:13
Miközben kezdi érteni, hogy
élni néha borzalmasabb,
:35:16
mint meghalni, tovább hajtja
az ero a sivatag üstjében,
:35:21
hová szentek és próféták
jönnek megtisztulni
:35:26
vagy számüzetnek lsten
hatalmas szándéka miatt.
:35:29
De végül, mikor
az emberi ero fogytán már...
:35:34
és a porba rogyott,
mibol jött,
:35:38
készen áll a Teremto
eszköze.
:35:59
Egy gyümölcsözo pálmafa
termésébol nyert erot