:51:03
Önnek különben sem volt
soha könnyû.
:51:07
Hisz ön oly jól beszél, Antonius.
:51:10
Hallottam, mily érdekfeszítõen
olvasta fel. . .
:51:14
. . .Cézár végrendeletét, Róma gyilkos,
szabad polgárainak.
:51:18
Unokaöccsét, Octavianust
nevezte meg örököséül!
:51:22
lsmertem a
végrendeletet. . .
:51:25
. . .s annak okát.
:51:27
Ha nem így tesz, maga már nem él.
:51:31
És ha tényleg király
lett volna?
:51:34
Akkor is Octavianust
nevezi meg?
:51:39
Már úgyis mindegy.
:51:41
Cézárral. . .
:51:43
. . .megöltek egy álmot.
:51:47
Elõször Nagy Sándor. . .
:51:50
. . .aztán Cézár.
:51:52
Kész. Vége.
:51:54
Elõször itt kell
rendet tenni.
:51:57
- Megint Róma.
- Cézárnak meg kell. . .
:52:00
. . .kapnia. . .
:52:02
. . .amit életében megtagadtak tõle.
:52:06
Egy halott király még Rómának is
elég biztonságos.
:52:10
Cézárion, mint Cézár fia,
folyamodhatna a királyi címért.
:52:15
Milyen bíróság elé vinnénk
az igényünket?
:52:19
Magam adnám elõ a szenátusban.
:52:25
Azt elhiszem.
:52:27
És miután a szenátor urak
abbahagyták a röhögést. . .
:52:31
. . .indítsunk háborút Róma ellen?
:52:34
Nem. Ahhoz Cézár kellene.
:52:39
Kevés az ideje.
:52:43
Egy másik Cézár.
:52:46
Azért köszönöm.
Nem felejtem el a kedvességét.
:52:50
- Túl könnyen feladja.
- lgazán?
:52:54
Hadd kísérjem el, hogy
beszélhessünk.
:52:57
- Amikor kívánja.
- Ha tehetném, már ma este.