2:25:02
Hogy mikor ér véget életünk,
nem tudjuk. Ezért sietünk.
2:25:07
Te ne siess.
A legboldogabb emberek azok,
2:25:11
akik soha nem teszik fel
ezeket az átkozott kérdéseket.
2:25:15
A kérdés - tudásvágy..
2:25:17
..és az egyszerû emberi
igazságokhoz..
2:25:22
..a halál, a szerelem titka kell.
2:25:26
Igazad lehet.
De próbálj nem gondolni ezekre.
2:25:30
Aki erre gondol,
tudja halála napját.
2:25:37
E nap nem-ismerése gyakorlatilag
halhatatlanná tesz bennünket.
2:25:46
Nos, küldetésem véget ért.
2:25:50
És ezután?
Térjek vissza a Földre?
2:25:55
Kis lépésekben minden
visszatér a rendes kerékvágásba.
2:25:56
Új ismeretségeket kötök..
2:26:00
de nem tudom magam
odaadni nekik.
2:26:08
Van jogom lemondani arról
a talán csak képzeletbeli lehetõségrõl,
2:26:10
hogy kapcsolatot teremtsünk
ezzel a folyékony gigásszal,
2:26:15
amit fajom évtizedek óta
hiába próbál megérteni?
2:26:20
Maradjak itt? A holmik között,
amelyeket együtt érintettünk,
2:26:27
abban a levegõben, amely még
az õ lélegzetét õrzi?
2:26:29
Miért?
Azt remélem tán, hogy visszajön?
2:26:34
Nem.
2:26:38
Már csak várni tudok.
2:26:42
Hogy mire?
Nem tudom. Újabb csodákra?
2:26:53
Fáradt vagy?
2:26:55
Nem, remekül érzem magam.
2:26:58
Nézd, Chris.
Ideje visszatérni a Földre.