1:42:02
...amikor New Yorkba mentünk
Irisért...
1:42:05
... de akkor még kómában volt.
1:42:08
Hogyan hálálhatnánk meg...
1:42:10
...hogy visszaadta nekünk
a mi Irisünket?
1:42:13
Elveszettnek hittük...
1:42:15
... de most már újra teljes
az életünk.
1:42:19
Mondanom se kell...
1:42:20
... itt a családban magát
igazi hõsnek tartjuk.
1:42:25
Bizonyára érdekli,
mi történt Irisszel.
1:42:29
Újra iskolába jár és
szorgalmasan tanul.
1:42:32
Nehéz volt neki visszazökkennie...
1:42:35
... el tudja képzelni!
1:42:37
De mindent elkövetünk azért...
1:42:40
...hogy soha többé ne legyen oka
elszökni tõlünk.
1:42:44
Végezetül...
1:42:46
...a feleségem és én szeretnénk újra
köszönetet mondani...
1:42:50
...szívünk legmélyébõl.
1:42:53
Legnagyobb sajnálatunkra
nem telik újabb New York-i útra...
1:42:57
...hogy személyesen mondjunk
érte köszönetet.
1:43:01
De ha valamikor
Pittsburgh-ben jár...
1:43:04
...a legszívélyesebb vendéglátásra
számíthat minálunk.
1:43:08
Szívünk mélyébõl köszönjük,
Burt és Ivy Steensma.
1:43:14
Odajön Eddie, a tulaj, hogy:
"Cseréljünk gumit!"
1:43:18
Mondom: "Ez vadi új.
1:43:20
Csapj hozzá még valamit,
pl. a nejedet!"
1:43:23
1957-ben Miss New Jersey volt.
1:43:25
Ezért nincs pótgumink.
1:43:28
Doughboy, Wizard, Killer!
1:43:30
- Charlie T!
- Mi újság?
1:43:33
Travis, fuvarod van!
1:43:36
A fenébe!
1:43:38
Na, viszlát!
1:43:40
Szia, Travis!