1:53:00
Túl sokáig szenvedtünk.
1:53:02
Mindig szerettelek, most is szeretlek.
1:53:06
Királyként szerettelek.
1:53:08
Néha férjemként.
1:53:12
De az ember nem tud sokáig a napba nézni.
1:53:16
Bocsáss meg, hitvesem, ha tudsz!
1:53:25
Nem arra születtem, hogy emberként éljek,
1:53:28
hanem a jövendö emlékezet tárgyaként.
1:53:33
A lovagok társasága röpke kezdet volt,
1:53:36
szép kor, melyet nem lehet elfelejteni.
1:53:40
És mivel nem fogják elfelejteni...
1:53:44
e szép korszak újra el fog jönni.
1:53:49
Még egyszer ki kell lovagolnom
lovagjaimmal...
1:53:52
hogy megvédjük, ami volt...
1:53:54
és az álmot, mely valóra válhat.
1:54:11
Megöriztem.
1:54:23
Remélni se mertem e hosszú évek alatt,
hogy te örzöd valahol.
1:54:30
Gyakran gondoltam rá,
1:54:33
hogy ezutáni életünkben,
1:54:37
mikor nem kell gondolnom a jövöre...
1:54:39
és csak férfi lehetek...
1:54:43
találkozhatunk megint
és te eljössz hozzám...
1:54:47
magadnak követelsz...
1:54:50
Tudod, hogy a férjed vagyok.