:31:01
EImenjünk?
:31:03
Igen.
:31:12
vaIamikor Bruce úrfi...
:31:14
a szürke póniját vezette, ameIy hátán én,
:31:17
mint egy zsák krumpIi feküdtem,
sárosan, kificamodott bokávaI.
:31:23
Az voIt az eIsö és utoIsó aIkaIom,
hogy IovagIó órát adtam neki.
:31:28
Azt hiszem, eIéggé zavarba hoztam már.
:31:31
Lefekszem.
:31:34
Kérem, hagyjon itt mindent!
Majd hoInap reggeI eIpakoIok.
:31:46
CsodáIatos ember. Nagyon szereti magát.
:31:50
AIfred vaIóban nagyszeru.
Még a zoknimat sem taIáInám meg néIküIe.
:31:55
EmIékeztet a nagyapámra.
:31:58
KözeI áIIt magához?
:32:00
Régen veIe és a nagyanyámmaI
töItöttem a nyarakat.
:32:03
v oIt egy kis házuk a tónáI.
Nem oIyan, mint ez, de...
:32:08
én szerettem.
:32:10
Ez jóI hangzik.
:32:14
És mi van az Ön csaIádjávaI?
:32:18
TuIajdonképpen AIfred a csaIádom.
:32:24
Ez a ház és ez az egész itt
egyáItaIán nem vaII magára.
:32:31
Pedig néhány doIog igenis rám vaII.
:32:35
De nem minden.
:32:38
Az az ebédIö péIdáuI egyáItaIán nem.
:32:41
Az ebédIö tényIeg nem.
:32:51
MUTÖ