:41:01
Úgy tûnik, csak te törõdsz velem a családban.
:41:27
Oliver.
:41:28
Nem is tudod, hogy örülök, hogy látlak.
:41:34
- Nem jöttél a kórházba.
- Nem.
:41:37
Nem. Hát telefonáltam,
:41:40
és úgy tûnt, minden rendben.
:41:44
Csak... nem akartalak zavarni.
:41:46
Zavarni?
Nem sokat csináltam. Csak haldokoltam.
:41:51
Oliver. Nem haldokoltál.
:41:54
- Fel se hívtál.
- Dehogynem. Beszéltem valakivel.
:41:57
- Nem velem.
- Hát, egy nõvérrel,
:42:00
és azt mondta, nem haldokolsz.
:42:02
De azt hittem, haldoklom.
:42:08
Írtam is neked, ha netán késõn érkeznél.
:42:16
Nem tudom elolvasni a kézírásod.
:42:20
Éppen az intenzívre toltak,
iszonyú fájdalmak közepette.
:42:26
Azt írja:
:42:30
"Szerelmem.
Mire ezt olvasod, talán már nem leszek".
:42:35
"Az életem boldog... csodás volt...
:42:37
...álmaimnál is teljesebb."
:42:44
"Mindenem, és magam is,
neked köszönhetem."
:42:50
"Önbizalmat adtál,
hogy túllépjem korlátaim,
:42:54
erõt, hogy..."
:42:57
Á, itt begörcsöltem.