1:18:03
Hoztam neked valamit.
1:18:13
Ezt az órát...
1:18:15
még a te dédapád vette az elsõ
világháború idején.
1:18:21
Egy kis áruházban vette Knoxvilleben,
Tennessee államban.
1:18:27
Még az elsõ óragyárban készült, ami
karórákat gyártott.
1:18:31
Addig az emberek csak zsebórákat
hordtak.
1:18:35
És ezt az órát vette magának Erine
Coolidge gyalogsági közlegény...
1:18:39
aznap, amikor útnak indult Párizs felé.
1:18:42
Ez volt dédapád órája a háborúban,
1:18:45
viselte mindennap, amíg a háború
tartott, és...
1:18:49
amikor leszerelt, hazament
dédanyádhoz,
1:18:54
lecsatolta az órát, betette egy
kávésdobozba, és ott is maradt...
1:18:59
egészen addig, amíg nagyapádat,
Dane Coolidget nem szólította a haza
1:19:05
hogy a tengerentúlon harcoljon õ is a
németek ellen.
1:19:09
Ez volt a II. világháború.
1:19:13
Ekkor dédapád odaadta ezt az órát
nagyapádnak talizmánul.
1:19:19
Sajnos azonban Dane nem volt olyan
szerencsés, mint az örege.
1:19:23
Tengerészgyalogos volt, és elesett...
1:19:27
mint oly sokan mások a Wake
Szigeteki csatában.
1:19:32
A halállal nézett farkasszemet.
1:19:35
És õ tudta.
1:19:38
Nem áltatták magukat azzal, hogy
élve sikerül elhagyniuk a szigetet,
1:19:42
így aztán három nappal azelõtt, hogy
a japánok elfoglalták a szigetet,
1:19:46
megkért egy tüzért, aki a Légierõnél
szolgált, és úgy hívták, Winocki..
1:19:53
nem látta azelõtt soha életében...
1:19:56
megkérte, hogy hozza el a fiának,