:45:02
Édes vermouth jéggel,
citromkarikával.
:45:05
A hölgynek?
:45:06
Ugyanazt.
:45:08
A kedvenc italom.
:45:10
Nekem is!
:45:12
Rómára emlékeztet.
:45:14
Ahogy a délutáni nap fénye
a házakra vetül.
:45:18
Mire igyunk?
:45:22
A mormotára!
:45:24
Én a világbékére szoktam.
:45:35
Meghívhatom egy italra?
:45:39
Édes vermouth jéggel,
citromkarikával.
:45:43
A hölgynek?
:45:45
Ugyanazt.
:45:47
A kedvenc italom.
:45:49
Nekem is!
:45:51
Rómára emlékeztet.
:45:54
Ahogy a délutáni nap fénye
a házakra vetül.
:45:58
Mire igyunk?
:46:02
Imát rebegek és
a világbékére koccintok.
:46:07
A világbékére!
:46:18
- Ez csodálatos!
- Látja? Mondtam, nem?
:46:22
Ilyen jól ismeri
Punxsutawneyt?
:46:24
Hosszabb idõt töltöttem itt.
:46:27
Ezek itt csodálatos emberek!
:46:29
- Én is így érzem!
- Valóban?
:46:31
- Fehér csokoládét?
- Fújj, attól rosszul leszek.
:46:34
Fehér csokit nem.
:46:36
Valahogy olyan ismerõs
ez az egész.
:46:39
Volt már déja vu érzése?
:46:41
Nem épp most kérdezte?
:46:47
Az embereket túlságosan
izgatja a karrier.
:46:51
Bár odafent élhetnék,
a hegyek között!
:46:54
Remélem, még öt év,
és valóra válik.
:46:57
Na és maga?
:46:58
Szeretem, ha spontán
történnek a dolgok.