:43:00
A mama...
:43:02
az égben van, drágám,
mint ahogy ez a kedves kis hölgy is.
:43:07
Mind a mennyben vannak.
:43:09
Csak mi nem.
:43:11
Ráijesztenél a lányunkra?
:43:14
Én nem vagyok a te lányod.
:43:15
Dehogynem.
:43:18
Mostantól Louis és az én lányom vagy.
:43:20
Tudod, Louis itt akart hagyni minket.
:43:24
El akart menni.
:43:26
De most már nem akar.
:43:29
Itt marad velünk,
:43:31
hogy örülj.
:43:35
Louis!
:43:41
Sátán.
:43:43
A boldog család.
:43:54
Rábírta magát, hogy maradjon?
:43:57
Talán.
:43:58
Jól ismert. Tudta, hogy
mindennél jobban szeretem majd a lányt.
:44:04
De más is munkált benne.
:44:06
Õ maga is vonzódott a lányhoz,
ehhez nem fért kétség.
:44:11
Végsõsoron talán azért tette,
mert õ maga is magányos volt.
:44:16
-Semmit sem látok!
-Több fényre van szüksége.
:44:18
-Megvakulok ebben a sötétben!
-Meg fog vakulni.
:44:21
Megcsinálom inkább nappal.
:44:23
Attól tartok, madame,
ez nem fér bele a nappali programomba.
:44:28
Bájos kislány létére...
:44:30
ádáz gyilkos volt.
:44:32
Vérszomjas sóvárgását gyermeki
kegyetlenséggel csillapította.
:44:38
Adok rá puszit.
:44:54
Na tessék!
:44:55
Most ki fogja befejezni a ruhádat?
Használd az eszed!
:44:59
Mondtam már, hogy otthon nem eszünk!