:22:03
A menye nem értene egyet magával.
:22:13
"Kedves Ramón, most elhagylak... "
:22:15
"Soha nem fogsz megérteni,
és remélem is, hogy nem fogsz... "
:22:19
"mert az azt jelentené
hogy olyan kétségbeesett vagy, mint én. "
:22:22
"Nem Nicholas tehet róla".
:22:24
"Az életem elviselhetetlen, de
meg is érdemlem".
:22:29
"Bocsásd meg, hogy nem szenteltem rád
annyi idõ, amennyit szeretttél volna... "
:22:34
"de a fájdalom önzõvé tesz".
:22:40
Vajon anyu akarná-e, hogy
támogassam Nicholast.
:22:43
Azt biztosan nem akarná, hogy neheztelj rá.
:22:46
Még a hotelre sincs pénze.
:22:49
Nem bánnád, ha a padlásszobában
maradna egy ideig.
:22:56
Miért bánnám?
Mi lesz a mûtermeddel?
:23:00
- Kiveszek egy szobát.
- Jó ötlet.
:23:09
- Mi ez?
- Ha zavar elviszem innen.
:23:12
Nem, semmi bajom vele.
:23:14
Ez a te szobád.
Nem túl nagy.
:23:22
Volt már rosszabb is.
:23:24
Beszélnünk kell majd a villáról.
Az minden, amim van.
:23:30
- Mármint a fele, ugyebár.
- Nincsen szükséged rá, igaz?
:23:39
Beleegyezel abba, hogy eladjuk?
:23:41
- Hadd gondolkozzam rajta egy kicsit.
- Bár tudnám, hogy éri meg...
:23:48
Számomra a ház többet jelent.
Nem csak a pénzt.
:23:52
Én viszont nem engedhetem meg a szentimentalitás.
luxusát. Nem vagyok gazdag.