:06:07
Annyi mondandóm volt, de
nem hallgatott meg senki.
:06:12
Aztán egyszerre megtörtént...
:06:17
Egy különös, váratlan dolog.
:06:22
Írnl kezdtem egy afféle
üzleti céltervet.
:06:27
Amiben a cég jövõjét illetõen
tettem javaslatokat.
:06:31
Ritkán adódlk llyen éjszaka, de
én megragadtam az alkalmat.
:06:38
Egy oldalnak indult,
25 lett belõle.
:06:42
Újra az apám fia voltam.
:06:45
Felsejlettek e hivatás
egyszerû örömei.
:06:49
A stadion morajlása, ha
egy játékos jól teljesít.
:06:54
Ahogy segítenünk kell õket, akár
egészségesek, akár sérültek.
:06:58
Ennyi ügyfél közt elfelejtettük,
mi a fontos.
:07:02
Csak írtam, csak írtam, pedig
nem vagyok írói alkat.
:07:07
Eszembe jutottak a mentorom,
Dicky Fox szavai:
:07:12
Üzletágunk kulcsa:
a személyes kapcsolat.
:07:16
Egyszerre világossá vált:
A megoldás a kevesebb ügyfél.
:07:22
Kevesebb pénz, több odafigyelés.
Rájuk és magunkra.
:07:27
Új életet kell kezdenünk!
:07:30
Elismerem, hogy amit írtam,
az meghitten érzelgõs.
:07:35
Nem érdekel. Ez az igazi énem,
aki lennl akartam.
:07:45
110 példányban lemásoltattam
az anyagot.
:07:49
A fedõlapja olyan volt, mint
a "Zabhegyezõ"-é.
:07:52
A címe: A mit gondolunk, de
nem mondunk ki.
:07:57
Üzletágunk jövõje