:49:05
Az a gyerek . . .
olyan volt, mint egy ember.
:49:10
Honnan tudta, mit kell mondania?
:49:14
Azt hiszed, talán
a Mikulás hagyta itt?
:49:18
Tízszer több agya van,
mint neked, bunkókám.
:49:21
Van elég bajunk.
Nem akarok balhézni.
:49:24
Egy taknyos ránk akaszkodott.
Megsajnáltuk, bevittük a bunkerbe, -
:49:31
- és senki nem úszta meg!
- Rajtad kívül.
:49:36
- Hogy érted ezt?
- Nem tudom. Szerinted?
:49:40
Ti találtátok fel!
Ti hoztátok ide!
:49:43
Ti kezdtétek az atombombával!
:49:46
A gépeitek olyan vérszomjasak, hogy
szarnak az egyenruhátokra.
:49:51
- Ahogy én is.
- Nyugalom, katona.
:49:54
- Ahogy én is.
- Nyugalom, katona.
:49:56
Elnézést, uraim, de
nem intéznék ezt el odakint?
:50:00
Nem vágyom kósza lövedékekre.
:50:03
Jobb az álmom, ha
a fal nincs kilyuggatva.
:50:09
Merõ szívjóságból megengedtem,
hogy itt maradjatok, Becker.
:50:14
Ha betartjátok a házirendet.
Elõször: idebent nincs háborúsdi.
:50:21
Másodszor: nem nyúltok semmihez,
csak ha én megengedtem.
:50:27
Igazi Scotch,
nem mesterséges szar.
:50:34
Nem köpködünk!
:50:37
Megdob egy cigivel?
:50:50
Nos, uraim . . .
:50:54
. . . élvezzük az életet.