Lola rennt
prev.
play.
mark.
next.

:17:27
Éjszaka a legrosszabb.
:17:30
Felébredek és nem tudok újra elaludni.
:17:34
És utána félek.
:17:37
Én! Félek a sötéttõl!
:17:41
Soha nem féltem a sötétségtõl elõtte.
Soha nem féltem elõtte.

:17:48
De magunkra gondolok
:17:54
és csak gondolkodom
így fog menni mint most.

:17:59
És te nem állsz a sarkadra...
:18:14
És aztán megkérdezem magam, mit keres én itt.
:18:18
Meddig fog ez még tartani?
A titkolózás, az egész átkozott hazudozás?

:18:24
Meg kellene öregednem, miközben arra az
emberre várok, aki nem fog kiállni mellettem?


prev.
next.