True Crime
prev.
play.
mark.
next.

1:36:02
Nem mindegy, hogy ki hívott?
1:36:08
Tudom, hogy
bocsánatot fogsz kérni.

1:36:11
És ígéred, hogy megjavuIsz.
1:36:15
De eIegem voIt ebbõI.
1:36:17
BeIefáradtam.
1:36:24
Katie nehezen fogja viseIni.
1:36:40
Meg tudok váItozni.
1:36:44
Nem kezdhetnénk eIöIrõI?
1:36:46
Nevetséges napom voIt, és. . . .
1:36:51
Nem csak ma, drágám.
1:36:54
De ma véget vetek ennek.
1:36:56
Ma mindent megértettem.
1:36:59
Tudom, hogy sokszor. . .
1:37:02
. . .eIcsábuItam, de. . . .
1:37:05
De szeretIek.
1:37:13
Egyszerûen. . .
1:37:18
. . .itt vagyok, és
egyszerûen szétestem. . . .

1:37:23
Tudom, hogy egyedüI
én vagyok a hibás.

1:37:26
Szükségem van rád, és újra
össze keII raknom az éIetemet.

1:37:35
SajnáIIak.
1:37:41
Téged és a híres szimatodat.
1:37:45
Azt hiszed, hogy. . .
1:37:48
. . .mindent feIszippanthatsz?
1:37:50
Egyik megérzéstõI a másikig. . .
1:37:53
. . .egyik IánytóI a másikig,
itaItóI itaIig. . . .

1:37:58
De én nem egy sztori vagyok, Ev.

prev.
next.