1:31:00
-Mintha könyvbõl olvasná!
-Könyvbõl?
1:31:02
Akkor hová foglaltunk asztalt?
1:31:05
Nem vagyok éhes,
de mégis kell egy foglalás.
1:31:07
Hogy lehet ilyen kibaszottul...
1:31:10
nem is tudom, nyugodt?
1:31:13
Vannak, akik így születnek.
1:31:21
Bateman? Miért vagy ilyen marhára õrült?
1:31:25
Csak boldog vagyok.
1:31:28
Ugrálsz örömödben?
1:31:33
Úgy tûnik, mint egy ártatlan,
szenilis öregember.
1:31:36
De belül...
1:31:38
belül...
1:31:40
Az mindegy, hogy mi van belül.
1:31:43
Belül? Mi van belül? Akár hiszed,
akár nem, Bryce, most figyelünk rád.
1:31:47
Bateman, te mit gondolsz?
1:31:52
Bármit.
1:31:54
Ki akarta, hogy keserû sört rendeljünk?
1:31:57
Nekem egy Scotch kell.
1:32:14
Nincs több határ, amit átlehet hágni.
1:32:17
Mindaz, ami közös bennem,
a kontrollálhatatlanban és az õrületben,
1:32:21
a kegyetlenben és a gonoszban,
mindaz a baj, amit okoztam...
1:32:24
újra elkezdett érdekelni.
1:32:31
Fájdalmam állandó és éles.
1:32:34
És nem kívánok senkinek semjobb világot.
1:32:37
Tulajdonképp szeretném,
ha a fájdalmamtól mások is szenvednének.
1:32:42
Senkitsem akarok elszalasztani.
1:32:46
De még ha be is vallom mindezt,
a katarzis elmarad.
1:32:50
Büntetésem továbbra is elkerül.
1:32:53
És nem tudom magamjobban megismerni.
1:32:56
Semmi új nem származik a történetembõl.