:02:14
"A lány..."
:02:15
"...tökéletes mozdulatlansággal
ült a gyóntatószékben..."
:02:17
"...hallgatva apja csizmájának csikorgását..."
:02:20
"...a templom ódon lépcsõjén..."
:02:22
"míg a zaj lassacskán el nem hallt."
:02:26
"Érezte a pap jelenlétét a rács mögött--"
:02:28
Azon a múlt februári...
:02:31
...péntek délutánon...
:02:32
...a haladó író-mûhelyemnek
olvastam fel egy írást...
:02:35
...James Leer kezdõ irodalom-szakostól...
:02:39
...aki bánatosan lakta magányos gulágját.
:02:42
"Ajkába harapott..."
:02:44
"...szemét lehunyta, némán."
:02:51
James történetei olyan derûsek voltak,
mint a természete.
:02:55
Zaklatott voltam.
:02:58
Talán az is közrejátszott...
:03:00
...hogy a feleségem aznap reggel hagyott el.
:03:02
Na ki szól hozzá?
:03:04
Vagy nem.
Máskor is hagytak már el feleségek.
:03:06
- Carrie.
- James osztálytársai...
:03:10
...általában ismerve az írók sebezhetõségét...
:03:12
...tapintatos, óvatos véleményt nyilvánítottak.
:03:16
Uram Isten, mitõl vagytok ilyen izék,
ti katolikusok?
:03:19
Elég. Elég.
:03:22
Lehetõleg legyünk konstruktívak.
:03:26
Howard, neked mi a véleményed?
:03:28
Én rühelltem.
:03:30
A sztorijaitól legszivesebben kinyírnám magam.
:03:35
Ezt nem nevezném éppen túlzottan konstruktívnak.
:03:41
Tessék, Hannah.
:03:44
Szerintem nem vesszük észre a lényeget.
:03:46
Hannah Green.
:03:48
Tehetséges író volt, a házamban bérelt szobát.
:03:50
Okos volt, érzékeny...
:03:53
...és kényszeresen csakis
piros cowboy-csizmát hordott.
:03:56
Tulajdonképpen még sosem láttam másban.
:03:59
Tisztel bennünket annyira,
hogy ne törõdjék velünk, ami bátorságra vall.