1:56:00
Néha.
1:56:02
Mint az öreged.
1:56:08
Menjünk. Sötétedik.
1:56:11
Gyere. Késõ van.
1:56:17
Gyere, menjünk.
1:56:23
Menjünk.
1:56:26
Látogatóm van.
1:56:28
Ma nem, George.
Vissza kell menni.
1:56:33
Igen, de én... fel akarom
írni a listára holnapra.
1:56:38
A lányom.
1:56:42
A lányom holnap meglátogat.
1:56:45
Hogy megérte-e?
1:56:48
Jézus Krisztus.
1:56:51
Milyen javíthatatlanul
megváltozott az életem...
1:56:55
Mindig a nyár utolsó napja van,
engem kint hagytak a hidegben...
1:56:58
és nincs ajtó, amin
át visszamehetnék.
1:57:01
Sokkal több szívbemarkoló
pillanat jutott nekem, mint másnak.
1:57:05
Az élet elrohan az emberek mellett,
amíg nagy terveiket szövögetik.
1:57:10
Életem során sok helyen otthagytam
a szívem egy darabját,
1:57:15
és ami maradt, az épphogy
elég az életbenmaradáshoz.
1:57:19
De magamra erõltetek egy
mosolyt, mert tudom, hogy...
1:57:23
több ambícióm volt, mint tehetségem.
1:57:26
Nincsenek többé fehér lovak
és szép lányok az ajtómnál.
1:57:32
George Jung az Otisville-i Büntetõ-
intézetben tölti büntetését 2015-ig.
1:57:37
Kristina Jung még nem
látogatta meg az apját.
1:57:45
Felirat: Keke
1:57:54
Javította: pnr
p.n.r@mailbox.hu