:21:04
Csak olyan furcsán nyugodt volt,
amikor mondtam.
:21:09
- Az jó, nem?
- De. Csak azt hittem. . .
:21:14
- Nem ezt vártam, és kész.
- Mit szólt hozzánk?
:21:22
Nem mondtam el. Úgy éreztem,
nem szükséges.
:21:26
Szörnyû lett volna három év után
egy ilyennel fejbe vágni.
:21:31
Csak azt mondtam, hogy vége.
:21:34
Szerintem elég, ha ennyit tud.
:21:37
Végül is igen.
És jól bírta?
:21:41
Azt hiszem. Nem tudom.
Fura volt! Olyan. . .
:21:48
Hirtelen olyan
hideg lett hozzám.
:21:51
Azért kiborult.
:21:54
Kiborult szegény.
Biztos kiborult.
:21:58
Annyira azért nem esett neki
rosszul, úgyhogy. . .
:22:03
De végül is neked így jó, nem?
:22:08
- Mármint boldog vagy.
- Boldog.
:22:12
Olyan boldog vagyok!
Ezt akartam, nem?
:22:15
Most már semmi sem áll köztünk.
:22:19
Erre vágytam, tehát
boldog vagyok.
:22:25
Pontosan hogyan is tûnt el Ray?
:22:29
Lassan és finoman.
:22:33
- Szimpla, dupla?
- Azt hiszem, szimpla.
:22:37
Aha, szimpla. Naposabb,
mint amire emlékeztem.
:22:41
Nem nyílik? Kicsit erõltetni kell.
:22:46
Vagy talán nem is
olyan finoman.
:22:48
Megint én. A lakásközvetítõ
azt mondja, hétfõig alá kell írni.
:22:54
Tudom, meg akartad nézetni
az ügyvédeddel. . .
:22:58
De a lakásomat kiadták.
Ki kell költöznöm.