:09:02
Attól félek, hogy elveszítjük
a szenvedélyes élet erényeit
:09:06
értem ezalatt a felelõsségtudatot,
:09:09
és a képességet, hogy tartsd magad valaminek,
és jót gondolj az életrõl.
:09:13
Az egzisztencializmust gyakran a
kétségbeesés filozófiájaként említik.
:09:18
Szerintem az igazság ennek az ellentéte.
:09:20
Sartre egyszer azt mondta,
hogy sosem érezte egy napját sem keservesnek.
:09:25
Ami lejön ezeknek a mûveibõl...
:09:28
az nem az élet iránti gyötrelem,
:09:32
hanem az érzelmi telítettség,
hogy már fölötte állnak.
:09:34
Hogy az életed te is irányíthatod.
:09:38
Érdeklõdéssel, néha tisztelettel olvastam a posztmodernistákat...
:09:43
De mindig az a gyötrõ érzésem van,
hogy valami fontos kimarad.
:09:50
Minél többet említed a személyt úgy,
mint szociális szerkezet
:09:55
vagy erõk egyesülése,
:09:58
vagy mint töredékes vagy mellékes,
:10:01
csak újabb kifogásokat keresel.
:10:05
Amikor Sartre a felelõsségrõl beszél,
nem elvont fogalomként említi.
:10:09
Nem az énrõl vagy lélekrõl beszél,
amikrõl teológusok vitatkoznak.
:10:14
Valami kézzelfoghatóról.
Kettõnkröl, ahogy beszélünk.
:10:17
Döntéshozásról. Dolgokat csinálni,
és vállalni a következményeket.
:10:21
Igaz, hogy 6 milliárd ember van
a Földön, és ez a szám nõ.
:10:25
Ettõl függetlenül, amit teszel, számít.
:10:28
Számít, elõször is anyagi értelemben.
Más embereknek példát állít.
:10:34
Röviden, az üzenet az,
hogy sosem szabad leírnunk magunkat...
:10:39
és különbözõ erõk áldozataként jellemezzük egymást.
Magunk döntése, hogy kik vagyunk.
:10:55
A teremtés úgy tûnik, a tökéletlenségbõl fakad.
Küzdelembõl, és frusztrációból.