1:07:03
- Nem tudom mi ez.
- Azt hisszük, hogy elnyomnak az élet határai, amiket pedig mi hozunk létre..
1:07:12
De ha már tudod, hogy álmodsz, akkor már mindent megtehetnél.
1:07:20
Álmodsz, de ébren vagy.
Annyi lehetõséged van, és az élet errõl szól.
1:07:29
Értem, amit mondasz.
Ez az én dolgom. Végülis én álmodok.
1:07:33
Furcsa ez a sok információ, amit kapok...
1:07:39
Mintha valami súlyos jelentõsége lenne.
1:07:44
- Hogy érzed magad ?
- Néha elszigetelve. Legtöbbször sikerül ráhangolódni. Résztvenni benne.
1:07:54
Ami azért fura, mert passzív vagyok és nem válaszolok.
Kivéve most.
1:08:02
- Csak hagyom, hogy a sok dolog átáramoljon.
- Nem feltétlenül passzív az, ha nem szólsz.
1:08:09
Annyi szinten kommunikálunk egyszerre.
Lehet, hogy direkt módon fogod fel.
1:08:18
A legtöbb, akivel találkoztam, kimondja amit én akarok,
akkor, mikor én szeretném.
1:08:27
Az egész megáll saját magában.
De ez nem rossz álom. Nagyon jó álom igazából.
1:08:35
De annyira más, mint az eddigi álmaim.
Mintha ez lenne "az álom".
1:08:46
Mintha felkészítenének valamire.