:09:03
A tünete gyûlölet.
:09:06
A tünete harag.
:09:10
A tünete düh.
:09:15
A tünete háború.
:09:20
Ez a kór az emberi érzés.
:09:26
De gratulálok neked, Libria.
:09:30
Mert van gyógyszer a kór ellen.
:09:33
Az emberi érzelem szédítõ
magasságainak árán
:09:37
elfojtottuk
feneketlen mélységeit.
:09:41
tettétek ezt a gyógyszert.
:09:47
A Proziumot.
:09:50
Most békében élünk magunkkal,
:09:54
és az emberiség eggyé vált.
:09:57
A háború eltûnt.
A gyûlölet már csak emlék.
:10:02
Mi vagyunk saját
lelkiismeretünk,
:10:06
és ez a lelkiismeret
:10:08
segít nekünk az érzelmi tartalom
EC-10-es kategóriájába osztani
:10:12
mindent, ami érzésre
csábíthatna minket.
:10:18
Libriaiak, ezúttal gyõztetek!
:10:23
Az esélyek és saját
természetetek ellenére
:10:27
életben maradtatok.
:10:52
Mikor Alantból a városba jövünk,
eszembe jut, miért csináljuk ezt.
:10:58
Valóban?