:18:03
Emlékszel, amikor Párizsban egész éjjel fennmaradtunk, és jazzt hallgattunk...
:18:07
...és a börtönben kötöttünk ki?
:18:09
Hé, máig nem tudom, hogyan juttattál börtönbe minket.
:18:12
- Hogyan... Ez volt az egyetlen alkalom egész életemben.
:18:14
Ahogy emlékszem, elemeltél valamit egy boltból.
:18:16
Mert neked csokoládés croissant-ra fájt a fogad,
:18:18
...és meg a hotelben felejtettem a pénztárcámat.
:18:21
Mert mindig is olyan követelõdzõ voltál.
:18:23
Nem, te nem tudtál szót érteni velük.
:18:25
Soha ne próbálj bizalmaskodni egy rendõrrel.
:18:29
Ez furcsa, mert életem nagy álma,
:18:33
...hogy te és én együtt élünk Párizsban.
:18:38
Tudod, nem rajtam múlt,
:18:40
...de te voltál az, aki állandóan elvesztette a fejét.
:18:44
Akkor is furcsa. Mintha ezer éve lett volna.
:18:49
Hát nem elképesztõ, hogy változnak a dolgok?
:18:53
Hát igen. Azok a napok elmúltak.
:18:57
Holnap találkozunk. Az ügynököd átjön holnap reggel,
:18:59
...és megfürdet.
:19:08
A forgatás utolsó két hetében járunk.
:19:10
Val Waxman ex-neje, aki nem nagyon tûnt föl itt a forgatás elsõ heteiben,
:19:15
...most állandóan itt van.
:19:17
Feltûnt, hogy Val sok mindenben rá támaszkodik.
:19:22
Állandóan egyeztetnek.
:19:24
Minden nap együtt ebédelnek, feltételezem, hogy a munkáról beszélgetnek.
:19:29
Õ az egyetlen, akinek az operatõrön és az új tolmácson kívül
:19:34
...Val megengedte, hogy megnézze az eddig leforgatott anyagot.
:19:42
- Milyen volt? - Nagyszerû. Tényleg nagyszerû.
:19:46
Remek. Egyszerûen remek.
:19:50
Nem, minden a legnagyobb rendben.
:19:52
Az eddigi anyag... igazán remek,
:19:54
...és... úgy tûnik, behoztuk a lemaradást is, tudod?
:19:57
Nos, meg kell hogy mondjam, voltak kétségeim, de te eloszlattad õket.