:13:05
Édes Istenem.
Mi történt magával?
:13:10
Én dol... dolgoztam.
:13:13
Emlékszik rá?
Magát is érdekelte a munkája.
:13:16
Jobban érdekel az életem.
És a magáé.
:13:20
Itt voltam a temetés után minden
nap...
:13:23
aztán minden héten
végül minden második hónapban.
:13:26
Aztán abbahagytam.
Észre sem vette?
:13:30
- Megbántott, Alex... nagyon.
- Akkor most miért van itt?
:13:35
- Mondanom kell valamit, ami talán
nem fog tetszeni... - Tudom, tudom.
:13:38
Aggódik. Tudom.
Hallom Mrs. Watchit-tõl minden nap.
:13:42
De tényleg...
Kérem, menjen el.
:13:46
- Nem hagyom itt. Elég a bujkálásból.
- Nem bujkálok.
:13:49
Dehogynem. Mrs. Watchit szerint
itt van éjjel-nappal.
:13:53
Alex, kérem, álljon meg és nézzen
rám!
:13:59
Nem az ön hibája volt.
:14:05
Tudom. Nem az én hibám volt.
:14:09
Talán Mrs. Watchit hibája, amiért
elhozta a gyûrût az ékszerésztõl.
:14:15
Vagy az ékszerészé,
amiért elkészítette.
:14:18
Vagy azé a szerencsétlené,
aki kibányászta a követ a földbõl.
:14:24
Vagy talán a magáé, amiért bemutatta
nekem Emmát.
:14:28
Alexander, ami megtörtént, megtörtént.
Nem tud rajta változtatni.
:14:33
Nem. Téved.
Tudok rajta változtatni.
:14:38
David, értékelem, hogy aggódik értem.
Tényleg.
:14:42
De kérem, bízzon bennem.
:14:46
Nos, én szeretnék bízni önben, Alex,
de...
:14:49
Mi... mégis mi...
mit csinál itt?
:14:53
Majd elmondom. Miért nem jön át
pár nap múlva egy vacsorára?
:14:58
- Miért nem jön inkább haza most?
- Nem hallotta, amit mondtam, David?