:22:00
- Ezredes.
- Pihenj. Pihenj.
:22:02
Úgy hallottam az egyik új fõhadnagyom
apa lett.
:22:05
- Gratulálni jöttem.
- Köszönöm, uram.
:22:07
Nem akartam megzavarni.
:22:09
Nem, nem.
Semmi baj. Kérem.
:22:13
Nos, hogy van a felesége?
:22:15
Jól. Jól van. Alszik.
:22:18
A lányom is. Én csak...
:22:21
itt akartam lenni egy kicsit,
mielõtt a kezembe veszem.
:22:23
Van már neve?
:22:26
- Hogy hívják?
- Camille. Sajnálom, uram.
:22:28
Le ne vegye. Hagyja fent.
Ez parancs.
:22:33
- Ezredes, kérdezhetek valamit?
- Ki vele.
:22:39
Hogy lehet egyszerre apának és
katonának lenni?
:22:44
Remélem az, hogy jó vagyok az egyikben...
:22:46
jobbá tesz a másikban is.
:22:50
Miért? Miért kérdezi?
:22:53
Nem is tudom, uram.
:22:56
A fõiskola után...
:22:59
Barbara és én egy évet Afrikában
töltöttünk.
:23:03
Segítettünk felépíteni egy iskolát
az árváknak.
:23:08
Azért lettek árvák,
mert a helyi hadurak...
:23:11
kiirtották a törzsüket.
:23:16
Tudom, hogy Istennek terve van velem.
:23:21
Csak remélni tudom,
hogy az árvák védelmezése...
:23:25
és nem számuknak szaporítása az.
:23:29
Nos, miért nem kérdezzük meg õt?
:23:32
Gyerünk.
Kérdezzük meg.
:23:40
Mi Urunk a mennyekben,
a háború elõtt...
:23:44
minden katona a maga módján jelenik
meg színed elõtt.
:23:48
Az ellenségeink is...
:23:50
a saját érdekükben...
:23:52
védelmet és gyõzelmet fognak kérni.
:23:55
És mindannyian meg fogunk hajolni
végtelen bölcsességed elõtt.
:23:58
Más eszközünk nem lévén
imáinkkal fordulunk hozzád.