:25:01
akkor nem tudnám elmondani hogy...
:25:05
az ajándékod...
:25:08
hamis.
:25:11
- Drágám, Én...
- Kérlek, bocsássatok meg.
:25:15
- Hé, Bernie...
- Én csak...
:25:18
Én csak egyedül szeretnék lenni, oké?
Sajnálom. Rendben van.
:25:26
Ezt el kell viselnünk John,
ha segíteni akarunk neki.
:25:29
Itt foglak kint várni, jó?
:25:32
A gyermekorvosa beleszólt a saját lánya
súlyába, és a mérete most nyolcas.
:25:35
Apa, ne. Sosem volt még
szükséged egy pár percre?
:25:39
De.
:25:40
Ugyanaz az oldal amirõl beszélek, John.
:25:42
Ugyanazon az oldalon kell állnunk.
Ez a legfontosabb dolog.
:25:45
Nem értem hogy miért kell
hogy ilyen nehéz legyen.
:25:48
Adj egy percet.
:25:56
Pont a két méret között van.
Gondolkodtam rajta.
:26:00
Mit kéne tennem?
Bátorítsam a visszautasítását...
:26:03
vagy motiváljam hogy
formába hozza magát? Flor?
:26:09
Én menni.
:26:11
- Oké.
- Elviszlek a buszmegállóhoz.
:26:22
Sajnálom, nem segítettem az ajtóval.
:26:24
Nem, amit mondani akartam...
:26:26
Anyám nem értette
a férfi fõnõkét.
:26:29
Olyan feldúltnak tûnt
a Bernice-el történtek miatt...
:26:33
Francba!
:26:35
... és mégsem tett semmit.
:26:43
Kifogyok a bocsánatkérésekbõl
a ház asszonya miatt!
:26:49
De, Bernice-nek záróvizsgája
lesz holnap. Erre nem volt szüksége.
:26:52
És a arckifejezése amikor
megkapta az ajándékokat!
:26:55
Egy másodpercre azt gondolta...
:26:57
hogy minden problémája
megoldódott az anyjával!