:22:43
Alfred még mindig
a felsõ polcon tartja azt a dobozt.
:22:47
Nem tûnt fel neki, hogy most már feléred?
:22:49
Hát nem nagyon
:22:51
De sebaj.
:22:53
Édesanyád hogy van?
:22:56
Hiányzik neki ez a hely.
:23:00
Ahogy nekem is.
:23:02
De már semmit sem ér azok nélkül
akik valaha itt voltak
:23:06
Most csak Alfred van itt.
:23:08
- És te...
- Én nem maradok Rachel
:23:10
Csak a meghallgatásra jöttél
:23:17
Bruce nem szeretnélek meggyõzni,
hogy ne gyere
:23:21
Szeretném lezárni ezt
:23:25
Csak a szüleim miatt vagyok itt.
:23:27
Mind szerettük a szüleid Bruce
:23:30
- Amit tettél, azt nem felejtjük el.
- Akkor miért engedi el a fõnököd?
:23:35
Szembenézett a sorsával, és a börtönnel
:23:38
Megtanult dolgokat, és be fogja bizonyítani,
hogy megváltozott.
:23:42
Rachel, ez az ember megölte a szüleimet.
:23:46
Nem hagyhatom elmenni
:23:48
Meg kell hogy értsd.
:23:53
Rendben
:23:59
Védencem elkövette a bûnt,
de nem hatalomvágyból,
hanem elkeseredésbõl.