:11:02
Bezárom a csokoládégyáram örökre.
:11:06
Sajnálom.
:11:24
De nem zárt be örökre.
Most is nyitva van.
:11:29
Igen, de az az örökké,
amire nagyapád gondol,
:11:31
az néha azt jelenti,
hogy nagyon hosszú idõre.
:11:33
Emellett úgy érzem, mintha
örökké káposztalevest ennék.
:11:37
Na, de apa.
:11:38
A gyár be is zárt, Karcsi.
:11:41
És úgy tûnt, hogy örökre az is marad.
:11:44
Egy nap azonban füst
szállt fel a kéményekbõl.
:11:48
A gyár újra üzemelt.
:11:52
- Visszakaptad a munkádat?
- Nem.
:11:55
Senki sem.
:12:00
De valakinek csak kell dolgoznia ott?
:12:02
Gondold át, Karcsi.
:12:04
Láttál valaha is bemenni
bárkit is a gyárba?
:12:07
Vagy kijönni onnan?
:12:10
Nem.
:12:11
- A kapuk mindig zárva vannak.
- Pontosan.
:12:16
- De akkor ki kezeli a gépeket?
- Senki sem tudja Karcsi.
:12:19
Ez a nagy rejtély.
:12:22
Látta valaki azóta Vonka úrat?
:12:25
Senki sem látta többé.
:12:27
Sosem jön ki.
:12:29
Az egyetlen dolog, ami a
gyárból jön, az az édesség.
:12:34
Becsomagolva és felcímezve.
:12:37
A világon bármit megadnék,
hogy még egyszer bemehessek oda.
:12:42
És megnézzem, hogy mi lett
abból a káprázatos gyárból.
:12:47
Nem fogsz, ha nem tudsz.
Senki sem tud.
:12:52
Rejtély. És az is marad örökké.
:12:56
Amennyit a maketted elárul Karcsi,
annyit tudunk csak az igazi gyárról is.