:04:01
- Valószínûleg visszajövök, csak...
- Remélem is.
:04:06
- Köszönöm szépen. Viszontlátásra.
- Viszlát.
:04:45
- Ki volt az, Lola?
- Jó reggelt, papa. Nem hallottalak.
:04:49
Tudod, mit hittem az elõbb, kit látok?
Kicsi Shebát.
:04:53
De csak egy kis szürke kutya volt.
:04:55
- Ki volt veled az emeleten?
- Nagyon kedves kislány.
:05:00
Marie Buckholdernek hívják.
:05:02
A¿ egyetemen tanul.
:05:05
Mindig azt hiszem,
ha egy kis kutyát látok, hogy Sheba.
:05:09
- Mit akart a Miss Buckholder?
- Megnézni a hálószobát, kibérelni.
:05:14
Felhívtam az egyetemet.
:05:16
Tudod, papa.
Hat dollár nem megvetendõ.
:05:21
- Mi jutott az eszedbe?
- Sokan adnak ki szobát.
:05:26
Nem a Delaneyék.
:05:29
Nem akartalak felmérgesíteni.
Csak gondoltam...
:05:35
- Nem akarok senkit itt.
- Haragszol rám?
:05:38
Tudod, nem úgy van, mint régen.
:05:40
Senki sem lát majd berúgva,
mert már nem rúgsz be.
:05:45
Ha arra gondolok, amilyen voltál,
mindig ittál és verekedésbe keveredtél.
:05:51
- Kérlek, bébi.
- Ne haragudj, papa.
:05:55
Meg kell értened, szivem.
Igen, ma jól vagyok.
:05:59
Tudom, hogy ma ellen tudok neki állni.
Ennyi elég.