:03:01
Betehetünk még egy polcot
a holmijainak meg törülközõknek.
:03:06
- És ez...
- A¿ a mi szobánk.
:03:09
A férjem alszik, különben megmutatnám.
:03:12
A férjem doktor.
:03:14
Nem orvos doktor, csont-kovács.
De nagyon jó a prakszisa.
:03:18
Ha az utcai szoba érdekli,
beszélhetek vele.
:03:22
Nem, szó sem lehet róla.
:03:25
Csak most kezdtem keresni,
körül kéne néznem egy kicsit.
:03:29
A konyhát is használhatja.
Konyha-jog, azt hiszem, úgy hívják.
:03:34
És kaphat saját kulcsot is.
:03:37
Jöhet és mehet, ahogy...
A¿ a varrószobám.
:03:42
- Egy kicsit rendetlen.
- Gondolkodom rajta.
:03:47
Mindent használhat a házban,
mintha otthon lenne.
:03:51
Nem zavarnánk,
mert mi csöndesek vagyunk.
:03:54
Nincs sok társaságunk.
:03:57
- Csak két sarokra van a busztól.
- Igen, nagyon elõnyös.
:04:01
- Valószínûleg visszajövök, csak...
- Remélem is.
:04:06
- Köszönöm szépen. Viszontlátásra.
- Viszlát.
:04:45
- Ki volt az, Lola?
- Jó reggelt, papa. Nem hallottalak.
:04:49
Tudod, mit hittem az elõbb, kit látok?
Kicsi Shebát.
:04:53
De csak egy kis szürke kutya volt.
:04:55
- Ki volt veled az emeleten?
- Nagyon kedves kislány.