:54:01
Akárhogy is nézzük, én lettem az igazgató.
:54:04
"Akárhogy is nézzük, én lettem az igazgató."
:54:12
- Kér még szamócát?
- Ez az ember megmentette az életemet.
:54:15
Üljön közénk!
:54:18
Tiszteljük a lovag fegyverhordozóját.
:54:23
Ó, mily kedves.
:54:25
Egy kis idõre.
:54:29
Nem, mindig. Egyik nap olyan, mint a másik.
:54:31
Ez nem különös, ugye?
:54:34
A nyár jobb, mint a tél,
mert nem fázunk.
:54:39
De a legjobb a tavasz.
:54:41
Írtam egy dalt a tavaszról.
:54:43
Szeretnék hallani?
:54:46
Lehet, hogy a vendégünket
nem érdekli a dal.
:54:49
- Ó, dehogynem. Jómagam is írok dalokat.
- Na látod!
:54:52
Ez a dal egy hatalmas halról szól.
Ezt még nem hallották.
:54:56
Sõt mi több, nem is fogjátok hallani.
:54:59
Néhányan nem értékelik a mûvészetet,
úgyhogy nem untatlak benneteket.
Érzékeny ember vagyok.
:55:09
Annyira aggódunk.
:55:11
Jobb párban lenni.
Magának nincs?
:55:15
- De volt.
- És most?
:55:17
Nem tudom.
:55:20
Mily fennkölt! A szerelme volt?
:55:23
Fiatal házasok voltunk.
Játszottunk és nevettünk.
:55:29
Dalokat írtam a szemérõl.
:55:35
Vadászgattunk, táncoltunk,
a ház élettel volt teli.
:55:41
Kér még szamócát?
:55:45
Hinni szenvedés.
:55:48
olyan, mintha olyasvalakit szeretnénk
:55:51
a sötétben, aki sosem válaszol.
:55:56
Mily távol áll ez most a valóságtól
most, hogy maguk közt vagyok.