:55:09
Annyira aggódunk.
:55:11
Jobb párban lenni.
Magának nincs?
:55:15
- De volt.
- És most?
:55:17
Nem tudom.
:55:20
Mily fennkölt! A szerelme volt?
:55:23
Fiatal házasok voltunk.
Játszottunk és nevettünk.
:55:29
Dalokat írtam a szemérõl.
:55:35
Vadászgattunk, táncoltunk,
a ház élettel volt teli.
:55:41
Kér még szamócát?
:55:45
Hinni szenvedés.
:55:48
olyan, mintha olyasvalakit szeretnénk
:55:51
a sötétben, aki sosem válaszol.
:55:56
Mily távol áll ez most a valóságtól
most, hogy maguk közt vagyok.
:56:02
Most semmit sem jelent számomra.
:56:06
Most már nem is annyira fennkölt.
:56:10
Emlékezni fogok a béke eme percére,
:56:16
a szamócára,
a tejescsöbörre,
:56:22
az arcukra a homályban.
:56:25
Michael alszik,
Joseph a lantjával.
:56:30
Emlékezni fogok az itt elhangzott szavakra,
:56:34
és úgy vigyázok erre az emlékre,
:56:38
mint a tejescsöbörre.
:56:49
És ez jel lesz nékem,
:56:52
ami elégedettséggel tölt el.