1:23:01
- Énekelj nekünk.
- Énekelj, Antoninus.
1:23:05
Énekelj, Antoninus.
1:23:09
Mikor a tûzõ nap
alacsonyan áll a nyugati égbolton...
1:23:15
mikor a szél eláll
a hegyek között...
1:23:20
amikor a pacsirta
abbahagyja énekét...
1:23:25
mikor a réti tücsök
nem ciripel már a földeken...
1:23:30
és a tenger habja szunnyad
mint a nyugvó leány...
1:23:34
és az alkony megérinti
a vándorló földet...
1:23:37
hazám felé fordulok.
1:23:40
Kék árnyakon és
lila erdõkön át. ..
1:23:43
hazám felé fordulok.
1:23:47
Arra fordulok,
aholmegszülettem...
1:23:49
az anyához ki hordozott
és az apához aki tanított. ..
1:23:53
régen már, régen már. ..
1:23:55
régen már.
1:23:59
Mostmagam vagyok, elhagyatva,
egy messzi, széles, vándorló világban.
1:24:05
És mégis, mikor
a tûzõ nap alacsonyan áll...
1:24:10
mikor a szél eláll
és a tenger habja szunnyad...
1:24:14
és az alkony megérinti
a vándorló földet...
1:24:19
hazám felé fordulok.
1:24:26
Hol tanultad ezt az éneket?
1:24:29
Apámtól.
1:24:32
Tévedtem, költõ.
1:24:34
Nem fogsz te ölni tanulni.
Te tanítasz minket énekelni.
1:24:36
Harcolni jöttem.
1:24:40
Harcolni bárki tud.
1:24:43
Azért csatlakoztam, hogy harcolhassak!
1:24:48
- Mi a neved?
- Antoninus.
1:24:55
Van amikor harcolni kell,
és van amikor énekelni.
1:24:59
Most taníts minket énekelni.