:00:48
Van egy régi vicc.
:00:50
Két idõs hölgy üldögél egy catskilli üdülõ teraszán.
:00:53
Azt mondja az egyik: "Észrevetted drágám, hogy itt milyen ócskán fõznek?"
:00:56
Mire a másik:
"Igen, és milyen kicsi adagokat adnak!"
:00:59
Hát ez az. Valahogy alapvetõen én is így vagyok az élettel.
:01:02
Tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal és
:01:06
...mégis az a baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.
:01:09
A másik számomra fontos mondás
:01:12
...amelyet az emberek általában Groucho Marxnak tulajdonítanak,
:01:14
...bár szerintem Freud agyából pattant ki, méghozzá a tudatalattival kapcsolatban.
:01:18
Nagyjából így hangzik, szabadon idézve:
:01:20
Sose szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik engem elfogadna tagnak.
:01:25
Amióta felnõtt vagyok, ez a mondás határozza meg a nõkhöz való viszonyomat.
:01:29
Mostanában sok furcsa dolgon gondolkozom
:01:32
...mert negyvenéves lettem, és azt hiszem, ez valami krízisféle az életemben.
:01:36
Szó sincs róla, hogy az öregedéstõl félnék. Na nem.
:01:39
Jó, egy kicsit kopaszodom, az igaz, de ki nem kopaszodik ebben a korban?
:01:42
Különben, aaa... azt hiszem egész jól alakul a dolog.
:01:45
Ahogy öregszem, lassan afelé haladok,
:01:48
...hogy olyan virulens öregúr legyek, aki még a legyet is röptében...
:01:52
Lehet, hogy én is olyan leszek,
:01:54
...mint ezek a nyálcsorgató vén jampecek,
:01:57
...akik tarisznyát hordanak és a kávéházban a szocializmusról vitatkoznak.