:01:00
de mikor visszatekintesz az egészre,
valahogy nagyon különösnek hat.
:01:06
Eléggé ironikus, ...
:01:08
hogy ez az ember milyen hamar kihullott a köztudatból, ...
:01:11
tekintetbe véve, hogy milyen elképesztõ dolgokat mûvelt.
:01:14
Nagyon szórakoztató személy volt...
:01:17
mégis az emberek lelkének legmélyére
tudott hatást gyakorolni ...
:01:21
talán pont olyan módon, ahogy azt az
emberek legkevésbé szerették volna.
:01:26
Az biztos, hogy az egész egy nagyon bizarr történet.
:01:44
1928-at írunk.
:01:47
Amerika egy egyedülálló felvirágzás évtizedét élve...
:01:51
teljesen megvadul.
:01:52
Ez a Jazz korszak.
:01:54
A ritmus szaggatott. Az erkölcs laza.
:01:58
A szesz olcsó. Mármint annak, aki hozzá tud jutni.
:02:01
Ez a legkülönfélébb hõsök és a féktelen hõsködések ideje...
:02:06
a zugkocsmáké és a színpompás partiké.
:02:10
Egy ilyen tipikus parti kerül megrendezésre...
:02:13
Mr. és Mrs. Henry Porter Sutton
Long Island-i birtokán...
:02:16
elõkelõségek, a mûvészetek pártfogói...
:02:19
politikusok és költõk...
:02:21
együtt mulatnak a felsõbb rétegek krémjével.
:02:24
A partin jelen van Scott Fitzgerald...
:02:27
aki megörökíti a 20-as éveket...
:02:29
a késõbbi generációk számára.
:02:32
Õ ír a jegyzetfüzetében...
:02:33
egy furcsa kicsi fickóról, akit
Leon Selwynnek vagy Zelmannak hívnak...
:02:36
és színtiszta arisztokratának tûnik...
:02:39
és nagyon gazdagnak, ahogy az elõkelõségekkel beszélget.
:02:44
Rajongva beszél Coolidge-ról és a Republikánus Pártról...
:02:47
és mindezt arisztokratikus Boston-i akcentusban.
:02:49
"Egy órával késõbb," - írja Fitzgerald -...
:02:51
"döbbenten láttam ugyanazt az embert, ..."
:02:54
"amint a konyhai személyzettel beszélget."
:02:56
"Ezúttal demokratának vallotta magát, ..."
:02:59
"és a kiejtése olyan nyers volt,
mintha õ is a társaság egy tagja lenne."