:29:01
Soha nem adja fel.
:29:04
A törpe visszavezeti
a labirintus elejére,
:29:07
fel fogja adni, ha rájön,
hogy elölrõl kell kezdenie.
:29:10
:29:11
Na, nevesetek.
:29:13
:29:14
:29:15
:29:22
Ki van ott?
:29:23
Én.
:29:24
:29:27
Ó, te vagy az.
:29:27
Hát...
:29:29
Tudtam, hogy bajba kerülsz, amint találkoztunk.
:29:32
Azért jöttem, hogy segítsek.
:29:35
Nézelõdhetsz,
:29:37
de gondolom már észrevetted,
hogy itt nincsenek ajtók.
:29:40
Csak a lyuk.
:29:43
Ez egy felejtõ.
:29:45
A labirintus tele van velük.
:29:47
Tényleg? Nem tudtam.
:29:50
Ne okoskodj, azt se tudod,
hogy mi az a felejtõ.
:29:52
Miért, te tudod?.
:29:53
Igen. Ide azért küldik az embereket,
:29:56
hogy megfeledkezzenek róluk.
:29:58
Most pedig ki kell jutnod innen.
:30:00
:30:02
Mégpedig úgy, hogy tudok egy rövidebb utat,
ami kivezet a labirintusból.
:30:06
Nem! Nem fogom most feladni!
:30:08
Olyan sokáig eljutottam.
Eddig jól ment.
:30:16
Hát persze, de ezután
már csak nehezebb lesz.
:30:23
Miért törõdsz velem annyit?
:30:24
Uh...hogy?
:30:27
Törõdöm és kész: szegény kislány,
a szörnyû, sötét felejtõben.
:30:33
Szereted az ékszereket,
ugye?
:30:35
Miért?
:30:37
Ha segítesz átjutni a
labirintuson, neked adom ezt.
:30:43
Tetszik, ugye?
:30:45
Hát.. so-so.
:30:46
Ó, oké.
:30:51
Megmondom mi legyen: te nekem adod a karkötõt,
én pedig megmutatom a kijáratot.
:30:55
Azt egyébként is megtennéd.
:30:57
Igen, ezért ez egy nagyon kedves
gesztus lenne a részedrõl.