:36:01
- Találkoztunk már?
- Nem.
:36:07
- Maga Nick Starkey.
- Úgy igaz.
:36:09
- lsmerem a bátyját.
- Ó. Hogy maga milyen szerencsés.
:36:13
- Követett?
- lgen.
:36:15
Miért?
:36:16
Maga volt a legcsinosabb a temetésen.
:36:19
Meghívhatom
egy csésze forró csokoládéra?
:36:24
Hogyne.
:36:30
Bevett szokása, hogy a temetésekrol
egyenesen a korcsolyapályára megy?
:36:36
Nem.
:36:39
- Szerintem ésszeru.
- Csakugyan?
:36:42
Persze.
:36:46
Mit talál olyan szórakoztatónak?
:36:48
Az apám szerint maga kész zseni.
:36:51
Az vagyok.
:36:56
Tudja mit, felejtsük ezt el.
:37:00
Nem akar kikérdezni?
:37:03
- Nem.
- Mi a gond?
:37:07
Semmi.
:37:08
Száz év múlva nem leszünk.
:37:10
És?
:37:12
És...
:37:15
Allison barátnommel szilvesztereztem.
:37:19
Újra meg újra lejátszom a fejemben
a beszélgetésünket.
:37:23
Nem sok mindent mondtunk egymásnak.
:37:26
Mint ahogy máskor sem.
És az volt az utolsó beszélgetésünk.
:37:32
És aztán ma, a temetés...
:37:38
Azon gondolkoztam, hogy életünk
nagy részét elvesztegetjük.
:37:44
Például most itt ülünk,
és egymással beszélünk.
:37:49
Nem kellene amúgy igaziból
beszélgetnünk egymással?
:37:53
Jól van.