1:06:49
Evikérõl kell még írnom.
1:06:52
Sokáig gondolkoztunk rajta,
1:06:55
hogy magunkkal vigyük,
vagy Nálatok hagyjuk.
1:07:02
Képzelheted Mama
1:07:05
és Te is kedves Papa,
1:07:08
milyen nehéz volt ez a döntés,
elsõsorban érzelmileg.
1:07:13
Mert abban esetleg biztosak lehetünk,
hogy amit teszünk, az nekünk jó lesz,
1:07:18
de az már egészen más, hogy egy
olyan ember életérõl döntsünk,
1:07:24
aki a világon
a legkedvesebb számunkra.
1:07:29
Talán emlékeztek még arra,
amikor húsvétkor,
1:07:33
Nálatok a templomban
azt a kantátát hallgattuk.
1:07:39
Volt egy sora:
"Örvendek a halálomnak."
1:07:43
Utána, mikor Evi azt mondta:
1:07:46
"Én is."
1:07:49
teljesen megdöbbentetek.
1:07:53
Azóta sokat beszélgettünk errõl
1:07:57
és én biztosan tudom,
hogy Evi egyáltalán nem fél a haláltól.