1:07:02
Képzelheted Mama
1:07:05
és Te is kedves Papa,
1:07:08
milyen nehéz volt ez a döntés,
elsõsorban érzelmileg.
1:07:13
Mert abban esetleg biztosak lehetünk,
hogy amit teszünk, az nekünk jó lesz,
1:07:18
de az már egészen más, hogy egy
olyan ember életérõl döntsünk,
1:07:24
aki a világon
a legkedvesebb számunkra.
1:07:29
Talán emlékeztek még arra,
amikor húsvétkor,
1:07:33
Nálatok a templomban
azt a kantátát hallgattuk.
1:07:39
Volt egy sora:
"Örvendek a halálomnak."
1:07:43
Utána, mikor Evi azt mondta:
1:07:46
"Én is."
1:07:49
teljesen megdöbbentetek.
1:07:53
Azóta sokat beszélgettünk errõl
1:07:57
és én biztosan tudom,
hogy Evi egyáltalán nem fél a haláltól.
1:08:03
Most, amikor szilárdan elhatároztuk,
hogy magunkkal visszük,
1:08:10
még egyszer beszéltünk Vele.
1:08:13
Egyszerre volt szép és
szomorú azt látni,
1:08:18
milyen könnyen beleegyezett,
1:08:20
hogy velünk marad.
1:08:23
Egy olyan életnél, amit mások szerint
mi éltünk,
1:08:28
könnyen elfogadható a lezárás
bármilyen formája.
1:08:34
Kérlek, ne legyetek szomorúak
1:08:36
és ne tegyetek Magatoknak
szemrehányást,
1:08:38
ha valaki elítélne minket,
vagy valami hasonló történne.
1:08:42
Ez az egész nem más,
mint egy egyszerû elhatározás,
1:08:44
amiben Titeket nem terhel
semmiféle felelõsség.