:23:07
Akkor irány a konyha.
:23:13
Minden megadatott Rose-éknak.
:23:16
Hadd fogalmazzam át.
:23:19
Mindenestül átadták magukat a melónak.
:23:23
Az következõ hat évben Oliver ráhajtott.
Kinevezték tulajdonossá.
:23:27
A srácok leadtak 30-35 kilót.
:23:30
Barbara egész héten gürizett,
:23:33
hogy megalkossa a tökéletes otthont,
amire Oliver mindig vágyott.
:23:37
Nem kis dolog egy olyan lánytól,
:23:40
aki csorba, sárga-virágos pohárhoz szokott.
:23:44
Millió döntést kellett hoznia,
és vívódott mindegyiken.
:23:49
Sajátkezûleg polírozta az asztalokat.
:23:51
Hat hónap volt a burkolat kiválasztása.
:23:56
Idõtlen idõkig tartott rálelni
a tökéletes porcelán fiigurákra és tálakra
:24:00
a kandallópárkányra.
:24:03
Ha ennyit robotolsz,
:24:06
a végén ráteszed az i-re a pontot,
és a képedbe mered a kérdés,
:24:10
"Mi maradt hátra?"
:24:18
- Dolgozol?
- Igen. Fontos?
:24:21
Igen. Tulajdonképpen. Remélem.
:24:25
Stephanie Mayes hívott,
hogy megköszönje a vacsorát.
:24:28
Szerinte a pástétomom olyan finom,
hogy árulnom kéne.
:24:32
Kérdeztem, komolyan mondja-e,
mondta, hogy igen,
:24:35
hát vittem fél kilóval, és kerestem 35 dollárt.
:24:40
Szinte elfelejtettem, milyen pénzt keresni.
:24:44
- Májat adtál el a barátainknak?
- Készpénzzel fizetett, Oliver.
:24:48
Valahogy más érzés volt,
mint csekket beváltani.
:24:52
Olyan volt, mint a Volvót becserélni
:24:57
négy-kerék meghajtású járgányra,
göcsös gumival és 200 lóerõs motorral.