:37:00
-Várnak a betegeim!
-Én meg éhes vagyok.
:37:04
Mucho éhes.
:37:07
Tényleg nem lehet.
:37:09
Kinek van nálam nagyobb szüksége önre?
:37:11
Senkinek. Kétségbe vagyok esve.
:37:16
Tudom, hogy ön is ezt akarja.
:37:19
Ott van!
:37:20
Látja? A megbocsátáshoz vezetö út.
:37:23
Beszélni fogok magamról.
:37:30
VÁROSl MÕLÕ
:37:32
Csak kanyarodjon le!
:37:34
lgen! Tudtam, hogy megteszi!
:37:47
Szóval, mit csinált a színpadon
azon az estén?
:37:50
Felgyorsítottam a ritmust.
:37:52
Miért?
:37:55
Az Õrõmódát élénken,
vidáman kell játszani:
:37:59
gyors, élettel teli mû.
:38:00
Lehet, hogy Beethoven süket volt,
de tévedhetetlen ritmusérzéke volt.
:38:05
Ha élne, lerángatta volna
azt a kétbalkezest a színpadról.
:38:08
Az igazat megvallva,
én csak Ludwig barátomat védtem meg.
:38:11
-Ugye sokat tud a zenéröl?
-lgen.
:38:16
Játszik hangszeren?
:38:24
Játszott valaha?
:38:34
-Táncolunk?
-Még csak az kéne!
:38:36
Ugyan már, Elizabeth! Egy-két lépés felfelé,
és mindent más színben lát.
:38:40
Nem akarok más színben látni.
:38:43
Tudni akarja, hogy ki vagyok?
Jöjjön oda, ahol én vagyok!
:38:47
Ha nem száll le azonnal, felmászok.
:38:51
Rendben van. Megengedem, hogy féljen.
:38:53
Az a helyzet,
hogy már magas sarkúban is szédülök.
:38:56
Tudom, ostobán hangzik. Gyerekes dolog.