1:42:04
Végül, kíváncsiságból...
1:42:06
unalomból vagy ki tudja, miért,
1:42:08
elhagytam az Óvilágot...
1:42:10
és visszatértem Amerikába.
1:42:14
NAPFELKELTE
1:42:15
És ott, egy csodálatos gép jóvoltából...
1:42:19
200 év után elõször...
1:42:21
újra láthattam a felkelõ napot.
1:42:24
És micsoda napfelkelte volt!
1:42:27
Emberi szem sosem lát ilyet!
1:42:30
Eleinte ezüstben játszott,
1:42:33
majd, ahogy múltak az évek, bíborszín lett,
1:42:36
vörös,
1:42:37
s végül kék, mint hajdanán.
1:42:44
1988 tavaszán visszatértem New Orleansba.
1:42:48
Egy szippantás a levegõbõl,
és tudtam, otthon vagyok.
1:42:52
Buja,
1:42:54
szinte édes illat volt,
1:42:56
mint a jázminok és rózsák közt
hajdani kertemben.
1:43:01
Csak jártam az utcákat,
és ízlelgettem a régi illatot.
1:43:10
De akkor a Prytania Streeten,
1:43:12
pár háznyira a Lafayette temetõtõl...
1:43:16
megcsapta az orrom a halál szaga.
1:43:18
Nem a sírokból jött.
1:43:22
Ahogy haladtam, egyre erõsödött.
1:43:25
Az õsrégi halál szaga volt.
1:43:27
Melyet halandó meg sem érez.