1:41:02
ehhez nincs szükségem társra.
1:41:14
Nélküled meghalok.
1:41:15
Nem.
1:41:16
Már meghaltál.
1:41:18
Tõlem várod, hogy életre keltselek.
1:41:22
De bármily megtisztelõ e felkérés,
1:41:27
sajnos...
1:41:29
nem fogadhatom el.
1:41:43
Éveken át vándoroltam:
1:41:45
Bejártam Itáliát, Görögországot,
1:41:47
mind az õsi földeket.
1:41:49
De a világ olyan volt számomra, mint a sír,
1:41:52
mint egy törött szobrokkal teli temetõ.
1:41:55
És minden szobor az õ arcát idézte fel.
1:42:04
Végül, kíváncsiságból...
1:42:06
unalomból vagy ki tudja, miért,
1:42:08
elhagytam az Óvilágot...
1:42:10
és visszatértem Amerikába.
1:42:14
NAPFELKELTE
1:42:15
És ott, egy csodálatos gép jóvoltából...
1:42:19
200 év után elõször...
1:42:21
újra láthattam a felkelõ napot.
1:42:24
És micsoda napfelkelte volt!
1:42:27
Emberi szem sosem lát ilyet!
1:42:30
Eleinte ezüstben játszott,
1:42:33
majd, ahogy múltak az évek, bíborszín lett,
1:42:36
vörös,
1:42:37
s végül kék, mint hajdanán.
1:42:44
1988 tavaszán visszatértem New Orleansba.
1:42:48
Egy szippantás a levegõbõl,
és tudtam, otthon vagyok.
1:42:52
Buja,
1:42:54
szinte édes illat volt,
1:42:56
mint a jázminok és rózsák közt
hajdani kertemben.