:32:09
Rendelõ.
:32:10
Beszélhetnék Dr. Abellel?
Christine York vagyok.
:32:14
Christine, ezt már megbeszéltük.
:32:17
Szörnyû tragédia,
hogy elveszítette a szüleit.
:32:22
Az ünnep felnagyítja a fájdalmat.
:32:25
Az álmai a képzelete szüleményei.
:32:29
Semmi közük a valósághoz.
:32:32
Ön irányítja õket.
Nem õk magát.
:32:37
Egy Xanaxtól jobban lesz.
:32:40
Nincs semmi baj. Higgye el!
:32:46
Újabb látomás?
Miért nem szóltál?
:32:49
Nem akartam, hogy aggódj.
:32:51
Nevelõanyádként dolgom,
hogy aggódjak!
:32:53
Nem nagy ügy.
Csak valaki darabokra tört a metrón.
:32:59
Miért vannak látomásaim?
Miért vagyok más, mint a többiek?
:33:03
Mert különleges vagy.
:33:06
Különb mindenkinél.
:33:10
Nem akarok különb lenni.
Én csak normális életre vágyom.
:33:14
Légy türelemmel.
Meglátod, minden jóra fordul.
:33:26
- Elnézést!
- Zárva vagyunk.
:33:30
Aquinói Tamás miattjöttem.
:33:33
- Le kell jönnie.
- Fogja ezeket.
:33:35
- Atyám...
- Menjen.
:33:40
Már a rendõrségnek elmondtam,
hogy a barátom és kollégám volt.
:33:43
Semmi köze ahhoz, ami ma történt.
:33:46
Csak õ volt a tetõn.
:33:48
- Nem érti?
- Nem értem, miért lõtt rám.
:33:52
- Magára lõtt?
- Az ügyfelemre.
:33:55
De engem talált el.
:33:56
- Ki az ügyfele?
- Ez lényegtelen.
:33:59
De mi késztet
egy papot gyilkosságra?