1:03:01
[Theo] Ha el is tanultad
tõlük a nyugalmukat...
1:03:04
A békéjüket.
1:03:08
A békéjüket.
Miért végzõdik öléssel a történet?
1:03:15
Számos ölés volt.
1:03:17
- Számos?
- Igen.
1:03:25
Nem messze innen
van egy állatkert, ahol tanultam...
1:03:28
és sok évvel ezelõtt...
1:03:30
és...
1:03:32
kellett nekik egy
hím gorilla,
1:03:35
egy vad példány.
1:03:37
Én pedig megtettem.
Segítettem elfogni.
1:03:40
Fel sem fogtam, mekkora gyilkolás
volt, amikor olyan voltam mint te, Juha.
1:03:43
Tudod, milyen gyilkosságról
beszélek.
1:03:45
Ha nem beszélsz nekem errõl,
nem tudok segíteni.
1:03:47
- Nem is akarom, hogy segíts.
- Akkor mit akarsz?
1:03:52
Azt, hogy hallgass meg.
1:03:54
- És aztán?
- Oszd meg.
1:03:56
- Kivel?
- Bárkivel. A közelállóiddal.
1:04:01
Vannak közelállóid?
1:04:03
Miért nem mondod el te
a többieknek?
1:04:09
Mert nem tartozom ehhez
a világhoz,
1:04:11
már nem tartozom hozzá.
1:04:15
Akkor milyen világhoz tartozol?
1:04:17
Az emlékeidhez, melyeket örökre
elmédbe zártál?
1:04:21
- Ez minden amit akarsz?
- Nem, végezni akarok ezzel.
1:04:23
- Végezni mivel?
- Elmondani neked mindazt, amit tudok.
1:04:26
Mibõl gondolod, hogy amit te tudsz
különbözik attól, amit más tud?
1:04:31
Más tanáraim voltak.
1:04:35
[Kuncog]
1:04:37
Oké, oké.
1:04:40
Szóval...
folytatnom kéne a mûvedet.
1:04:45
Igen, mindazt
amit megérdemel.
1:04:46
- Mi tett engem a kiválasztottá?
- Az a tekintet a szemedben.
1:04:50
- Féleszûnek tûntél.
- Köszönöm. Miféle tekintet?
1:04:55
Ez a tekintet!
1:04:57
kíváncsi, fürkészõ,
elégedetlen,