1:09:01
Mondok valamit.
1:09:03
Figyeljen jól, mert
feltétlen tudnia kell.
1:09:07
Figyelek.
1:09:10
A kutyánk. . .
1:09:12
. . .aranyos kis korcs volt.
1:09:14
Tudja, milyen az.
1:09:17
Sok szempontból olyan,
mint egy néger.
1:09:21
Az ember megismeri.
1:09:23
Gyakran meg is szereti.
Ha nincs is túl sok haszna. . .
1:09:27
. . .megtartja, mert úgy véli,
õ is szereti magát.
1:09:32
És ha szerencséje van,
nem is csalódik.
1:09:37
Mi nem voltunk szerencsések.
1:09:41
Caleb, gyere csak ide!
1:09:44
Gyere!
1:09:46
Kérlek!
1:09:49
Egy ép szeme maradt.
1:09:53
Ha szerencséje van. . .
1:09:55
. . .nem fog megvakulni.
1:10:00
Hálát is adunk ezért lstennek.
1:10:04
Igaz, Caleb?
1:10:08
Menj csak!
1:10:12
A kutya ok nélkül rátámadt.
1:10:16
Csak úgy a fejébe vette.
1:10:19
Mint John Coffey.
1:10:20
Késõbb megbánta.
Afelõl semmi kétség.
1:10:25
De azt a két kislányt. . .
1:10:27
. . .megerõszakolták
és meggyilkolták.
1:10:30
Elõbb tán sosem tett ilyet.
1:10:34
Ahogyan a kutyám sem.
1:10:37
De az engem nem érdekelt.
1:10:41
Elõvettem a puskámat és
szétlõttem a fejét.
1:10:46
Coffey bûnös-e?
1:10:50
Az.
1:10:52
Ebben ne kételkedjen.
1:10:54
És sose fordítson neki hátat!
1:10:57
Egyszer talán megússza,
vagy akár százszor is. . .