1:14:03
Hivatalos úton voltak.
És aztán magukkal vittek.
1:14:10
Csak úgy összeszedtek
és elvittek Kanadába?
1:14:13
Engedélyt kértek apámtól.
1:14:16
Kik ezek? Vallási felekezet?
Vagy hippik? Egy kommuna?
1:14:21
Nem, felújítanak házakat,
aztán eladják.
1:14:25
Hogyan? Együtt dolgoznak,
együtt esznek, együtt élnek?
1:14:29
Hát valahogy úgy. Nem tudom.
1:14:32
- Mit szólnak a szüleid?
- Apám örült neki.
1:14:38
Látod õket néha?
1:14:40
Igen, de azért így is nehéz.
1:14:45
Igen, nehéz.
1:14:48
Te vagy a reményük.
1:14:52
- Lehet.
- Biztos! Benned bíznak!
1:14:55
Mert te kitörtél onnan.
1:14:59
Nagyon fontos, hogy
ki tudjunk törni a fogságból.
1:15:05
Megtanultál írni-olvasni.
1:15:07
Az írás... varázslat!
1:15:12
Érezted már?
1:15:15
Igen, azt hiszem.
1:15:18
Amikor írni kezdtem,
1:15:22
felfedeztem,
hogy több ez, mint mesemondás.
1:15:26
Az írás fegyver!
1:15:29
Bármilyen ökölnél erõsebb.
1:15:32
Valahányszor írok,
felülemelkedem a börtönfalakon.
1:15:37
Átlátok rajtuk,
NewJersey-nél is messzebbre.
1:15:42
Látom Nelson Mandelát, amint
ír a Cellájában.
1:15:46
Hueyt, Dosztojevszkijt,
1:15:52
''Rube! Mit Csinálsz te ott?''
Én meg: ''Hé, barátaim!''
1:15:59
Varázslat ez, Lesra!