:32:02
Mikor William Forrester 23 éves volt,
1953-ban,
:32:05
elkezdte írni az elsõ könyvét.
:32:08
Sok nagyravágyó szerzõ mondta, hogy
majd megír egy remek, 20. századi regényt.
:32:14
És ez William Forresternek...
:32:16
már elsõre sikerült.
:32:18
Olvastad ezt?
:32:20
Igen. És te?
:32:22
Csak egy tucatszor.
:32:24
Ez volt az egyetlen könyve, amelyet kiadott.
:32:27
És amennyire tudjuk,
az egyetlen, amelyet megírt.
:32:31
A jövõ hétre az a lecke,
hogy elolvassátok, és megmondjátok, miért.
:32:35
Akkor...
:32:37
holnap visszajössz?
:32:40
Igen. Azt akarják, hogy játsszak egy kicsit.
:32:42
Hallottam.
:32:44
Az érettségi egy kissé megviselte
a tavalyi csapatot.
:32:48
De ez pont olyan, mint az egyetem, igaz?
:32:51
Te jó iskolába járhatsz,
és õk is megkapják, amit akarnak.
:32:54
Mind megkaphatjátok, amit akartok.
:32:56
Lehet.
:32:59
Örülök, hogy találkoztunk, Jamal.
:33:02
Én is, Claire. Itt leszel holnap?
:33:05
Nem ott, ahol te,
:33:08
de azért ebédelhetünk együtt.
:33:17
-A múltkor nem mondtam ki azt a két szót.
-Miért nem?
:33:21
Mert azt akartam,
hogy olvasson még az írásaimból.
:33:28
Sokat beszélnek magáról.
:33:31
Egy csomó hülye pletykát.
:33:33
Van néhány sztori magáról.
Az emberek azt hiszik, megölt valakit.
:33:37
És találgatják,
hogy miért lakik itt ilyen régóta.
:33:40
Nem akarok elköltözni. Ez csendes hely.
Itt semmit sem lehet hallani.
:33:44
Nálunk hangosak a szomszédok.
:33:47
A gyerekük folyton kiabál,
mer' most egyéves,
:33:50
vagy a faterja üvölt,
mer' a gyerek túl hangos.
:33:53
És a tetejébe még az anyja is üvölt.
De ez másfajta üvöltés,
:33:58
mer' mikor a férje lefekszik vele,
a falnak ütögeti a fejét...