1:23:01
Megígértem anyámnak,
hogy segítek neki túljutni az egészen.
1:23:09
Egy este találkoztam vele valahol.
1:23:13
Már fél tucat itallal elõttem járt.
1:23:17
Még ittunk egy kicsit,
1:23:19
és egy idõ után azt mondja nekem, hogy...
1:23:23
hazavisz kocsival.
1:23:26
Azt mondtam: "Nem, köszönöm."
1:23:30
Akkor még mindig ott laktunk.
1:23:34
Csak álltam ott és...
1:23:37
néztem, ahogy elhajtott.
1:23:43
Túlélte az egész istenverte háborút,
1:23:47
és én hagytam, hogy vezessen.
1:23:52
Késõbb, még aznap éjjel a nõvér gépelte,
1:23:56
amit ilyenkor gépelni szoktak,
1:23:59
és tudod, mit mond nekem?
1:24:03
Elmondja,
milyen sokat jelentett neki a könyvem.
1:24:07
A bátyám teste még ki sem hûlt
a másik szobában,
1:24:11
és õ meg csak egy könyvrõl tud beszélni.
1:24:18
Onnantól kezdve minden megváltozott.
1:24:23
Öt hónapon belül eltemettem...
1:24:25
õt, anyámat, apámat.
1:24:29
Mindegyiket itt, Bronxban.
1:24:36
Itt töltöttük a nyarakat.
1:24:41
És ha szerencsénk volt, az õszt is.
1:24:44
Sok õszt azokkal a csapatokkal.
1:24:46
Igen, hát...
1:24:49
nem eleget.
1:24:51
"Azok pihenése, akik elõttünk mentek el,
1:24:55
nem tudja szelídíteni
azok nyugtalanságát, akik...
1:24:58
követik õket."