:44:05
A gazember.
:44:07
Ügyfelem fogadta Cadei
hadnagyot,
:44:11
és nem titkolja,
hogy ébredtek benne
:44:15
bizonyos érzések.
:44:18
Ám a nõs Cusimanóval
ellentétben
:44:21
aki, valljuk be,
bûnös abban,
:44:24
hogy érzékeinek az öregedéssel
járó elhomályosulásában
:44:28
a vágy részegítõ
kaleidoszkópjának...
:44:30
Mit mond?
:44:32
A családos Cusimanóval
ellentétben
:44:37
Cadei hadnagy
:44:41
nõtlen férfi.
:44:45
Ügyes ez az ügyvéd,
:44:47
maga is nõtlen ember.
:44:50
A tények figyelmes vizsgálata
így csakis arra mutathat,
:44:54
hogy Scordiáné nem követett el
más bûnt, mint azt,
:44:58
hogy sorsüldözött,
magányos...
:45:01
és gyönyörû.
:45:04
A bûne: a szépsége.
:45:07
Az irigység, a hazugságok
:45:11
és a gyalázat fosztotta meg
:45:15
még atyja bizalmától is.
:45:18
Míg ez az asszony még mindig
:45:22
csendes könnyeivel áztatja
ama névtelen sírt a távoli
:45:26
Kelet-Afrikában.
:45:28
Vitánk forrongó mélyén,
egy vakmerõ,
:45:32
ám attól még éppoly érvényes
kérdés hangzik fel:
:45:38
egy ifjú asszony
:45:41
a hazaszeretet kiszabta
özvegység odüsszeiája után
:45:45
remélhet-e oltalmat
egy új élet menedékén?
:45:50
Van-e joga, hogy
új befejezést vágyjon írni
:45:54
saját szerelmi történetéhez?
:45:57
Bíró úr, Casteluto polgárai
így felelnek: